Az 1960-as években hatalmas éhínségeket jósoltak az ezredforduló utánra, ám a fejlett társadalmak ma is bőségben és jólétben élnek. Óriási fejlődésen esett át a mezőgazdaság, az intenzív termelés megsokszorozta a termésátlagokat, és – meglepő módon – csökkentette a környezetterhelést. Az Egyesült Államokban például bő 13 millió hektár föld elegendő a teljes tejszükséglet megtermelésére, miközben a II. világháború idején ennél 130 millió hektárral többre volt szükség.
A Római Klub nevű tudományos-politikai szervezet tanácsadással, és az emberiség jövőjére vonatkozó prognózisok készítésével foglalkozik 1968-as megalapítása óta. Akkoriban azt jósolták, hogy 1995-re elfogynak a földben lévő kőolajkészletek, a Föld 7 milliárdra nőtt lakosságát pedig gyakori éhínségek sújtják majd. Ez szerencsére nem következett be, mert az előrejelzések nem vették figyelembe az időközben bekövetkező, robbanásszerű (és előre megjósolhatatlan) tudományos-technikai fejlődést, egyebek mellett a mezőgazdaság területén.
Nagyon kevesen gondolták volna például, hogy az állati termékek egy főre eső fogyasztása jelentősen emelkedik majd öt-hat évtized alatt, ráadásul úgy, hogy immár nem 3,2 milliárdos, hanem 7,4 milliárdos emberiségről kell beszélnünk – tudtuk meg Horn Péter Széchenyi-díjas agrármérnök, akadémikus előadásából, aki a debreceni agrár-felsőoktatás 150. évfordulója tiszteletére rendezett szeptemberi konferencián adott elő a témában.
A magasabb életszínvonal következményeként növekszik az állati termékek fogyasztása, bár korántsem fedezhetünk fel ebben egyenes arányosságot. Miközben a leggazdagabbak és legszegényebbek közt átlagosan 80-szoros jövedelemkülönbség mérhető, addig a kalóriafogyasztásban csupán 1,5-szeres. Nem mindegy azonban, hogy ezt milyen élelmiszerekkel viszik be a szervezetbe.
A kisgyermekek agyfejlődéséhez leginkább fehérje szükséges, majd pubertáskorban megindul az addig lefékeződött csont- és izomzatnövekedés. Ha valaki a kezdeti időszakban (például anyagi okokból) nem jut elegendő állati fehérjéhez, az éreztetni fogja hatását a testi-szellemi fejlődése során. Nemcsak kistermetű lesz, de az agykapacitása is kisebbé válik annál, mint ami genetikailag lehetséges volna – emelte ki Horn Péter.
Érdekesség, hogy globálisan a kérődzők használják fel a legtöbb termőföldet, pedig a szarvasmarhák például sokkal kisebb részt vállalnak az emberiség táplálásából, mint a sertések vagy baromfik. A rendelkezésünkre álló 2,5 milliárd hektárt tehát okosabban, arányosabban kellene felhasználnunk, csökkentve a környezeti terhelést.
A sokat „szidott” intenzív gazdálkodás is számottevően változott az elmúlt évtizedek során. Az Egyesült Államokban 1944-ben még 2074 kilogrammot tett ki az egy tehénre jutó éves tejtermelés, ám 2007-ben ez a mennyiség már 9193 literre ugrott. Mindez azt is jelenti, hogy a II. világháború vége felé 948 ezer tehénre volt szükség 1 milliárd liter tej előállításához, miközben 2007-ben már csupán 202 ezerre. Jelentősen csökkent tehát a környezetterhelés, így az USA teljes fogyasztásának kielégítéséhez elegendő 13,6 millió hektárnyi földterület – 130 millióval kevesebb, mint hét évtizede.
Hasonlóan alakult a baromfitenyésztés is, hiszen az 1930-as években a csirkék még csupán 7 g/nap gyarapodásra voltak képesek, miközben ma 60–70 g/nap számít átlagosnak. Az extenzív fajtákkal ekkora népességnél nem sokra megyünk, a Föld élelmezését csak az intenzív gazdálkodás, állattenyésztés tudja megoldani Horn Péter szerint. Az akadémikus még egy fontos dolgot kiemelt előadásában: 2000 és 2011 között 102 milliárd haszonállatot neveltek fel GMO-takarmányon az Egyesült Államokban, ám eddig egyetlen megbetegedést sem tudtak a génmódosított növények rovására írni. „Pedig sok ezer kutató keresi, mert ennek bizonyítása rögtön Nobel-díjat érne” – mondta el Horn Péter napjaink egyik legfontosabb, a közvéleményt megosztó tudományos eljárásával kapcsolatban.
