Eltűnhetnek-e a közeli jövőben olyan növényfajok, amelyek termesztéséhez komoly gazdasági érdek fűződik? Legutóbb a kávé fölött kongatták meg a vészharangot: bár a kereskedelmileg legértékesebbnek tartott arabica és robusta egyelőre nincs veszélyben, a kevésbé népszerű cserjefajok kipusztulása ezek gyors hanyatlásához is vezethet.

A számok alapján egyelőre nincs nagy baj, hiszen a világ kávétermelése rekordmagasságba emelkedik a 2018/2019-es szezonban. Az előrejelzések szerint 174,5 millió (60 kilogrammos) zsákot tesz ki a globális előállítás mértéke, ami 15,6 millióval több az előző évinél. A fogyasztás is szorosan követi a termelést, ezen a téren világszinten 3,3 millió zsákos emelkedéssel kalkulálnak, ami 163,6 milliós (szintén csúcsnak számító) értékesítést eredményezhet.

De akkor mégis mi a baj? Egy közelmúltbeli tanulmány szerint a klímaváltozás számos kávécserje faj kihalását vagy visszaszorulását okozhatja, még ha a közelgő veszélyt egyelőre nem is érzékeljük. A kesernyésebb, magasabb savtartalmú – ezért kevésbé népszerű – robusta fajtáknál nincs akkora gond, mint a fogyasztás kétharmadát adó arabica esetében. Utóbbit nagy tengerszint feletti magasságnál érdemes termeszteni, így Brazília és Kolumbia a fő előállítók, ám az egyre gyakoribbá váló szárazságok miatt rohamosan csökkennek a termőterületeik. Összességében Földünk kávécserje fajtáinak 60 százalékát veszélyezteti már viszonylag rövidebb távon a kihalás.

Attól persze egyelőre nem kell tartani, hogy a kávé egyik percről a másikra elfogy a boltokból, de a jelenlegi sokszínű fajtaválaszték biztosan csökkenni fog. A helyzetet az erdőirtások is súlyosbítják, ugyanis a kávécserjéknek szükségük van arra a hűvösebb klímára, amit a fák árnyéka biztosít számukra. A kereskedelmileg értékesebb arabica és robusta fajoknál nagyobb veszélyben vannak a vadon élő cserjék, és hiba volna kijelenteni róluk, hogy nem lenne kár értük. Azért, amiért a fogyasztásban nem játszanak fontos szerepet, az ökoszisztémában (állati táplálékként, élőhelyként, illetve az eróziót megelőző szerepük miatt) még rendkívül hasznosnak számítanak.

A sokszínűség fenntartása az ágazatnak is érdeke, hiszen a fajok leszűkülése számtalan nagyobb probléma előidézője lehet. A keresztezések révén ugyanis javítható az arabica és robusta szárazságtűrése, illetve ellenállóbbá tehetők bizonyos kártevőkkel és betegségekkel szemben. A diverzitás csökkenésének figyelmen kívül hagyása tehát rövidlátásra utal, ugyanakkor nagy kérdés, hogy nem késtünk-e el máris a sokáig „lesajnált” fajok megmentésével.