George Stephenson nevét a gőzmozdony tökéletesítőjeként ismerte meg a világ, pedig egy másik nagyszerű találmány is az ő fejéből pattant ki: az uborkát egyenessé tevő üvegcsőé.

A XIX. század közepéig még igen cudarul bántak el a nem piacképes uborkákkal Angliában. Ha a zöldség görbe volt, formátlan vagy színét vesztett, máris hajították a disznók elé. Pedig ízre ezek sem bizonyultak rossznak, csupán a leendő vásárlók fanyalgására tekintettel nem tették ki őket a polcokra.

Az uborkák „Megváltója” 1845-ben érkezett el egy brit feltaláló személyében. Ő találta ki, hogy hosszú üvegcsövekbe vezeti a fejlődő termést, és ezáltal tökéletesen hengeres formát biztosít számára. Mivel az átlátszó eszköz a napfényt is átengedi, színbeli problémákat sem okoz. Az elmés feltaláló igazából csak hobbikertész volt, főállásban a világot váltotta meg: ő volt George Stephenson mérnök, a gőzmozdonyos vontatás tökéletesítője.

Az előkelő asztaloktól távol tartott uborka hirtelen divatba jött, hiszen immár szép, vékony szeletekre lehetett vágni a szendvicsekhez. A zöldség eredendően a páratartalom, a hőmérséklet változásai miatt görbül meg, ezt a rossz tulajdonságát sikerült kiküszöbölni az üvegcsövekkel. Stephenson nemcsak az uborka terén alkotott maradandót, de szőlői, dinnyetermesztő üvegházai, sőt ananászültetvényei is voltak, ahol szinte tök méretűre nőttek a trópusi gyümölcsök.

A feltaláló természetesen levédette találmányát, amely igen népszerűvé vált a viktoriánus kor kertészei között. Már az 1848-as stockporti uborkakiállításon ennek segítségével hozott létre a győztes termesztő egy 57 centiméter hosszú, tökéletesen egyenesen zöldséget. Az üvegcsőnek ugyanakkor volt egy komoly hátránya is: az uborkák gyakran beledagadtak, így nehéz volt kihúzni őket. Idővel tehát Stephenson találmánya kiment a divatból, már csak azért is, mert a kertészek rájöttek, hogy ha lefelé lógatva termesztik az uborkát, akkor elfogadhatóan egyenes végeredményt kapnak.