Gyenge minőségű vetőmagból, kézi munkaerővel, elmaradott technikával ma már nem lehet hatékony termelést folytatni, és ellátni egy egész országot. Jó példa erre Nigéria, ahol a paradicsomtermesztő gazdáknak az elképesztő méretű korrupcióval is meg kell küzdeniük. A szállítmányok fele útközben eltűnik, a termelők a bevételnek csupán a tizedéhez jutnak hozzá.
Nigéria északi részén található egy korszerű paradicsom-feldolgozó üzem, ahol csillogó-villogó gépek állnak a patikatisztaságú szállítószalagok mellett. Elvileg azért hozták létre, hogy kielégítsék a 186 millió lakosú nyugat-afrikai ország egyre növekvő igényét a pürék és szószok iránt, ám egyelőre a csendes pusztulás a sorsa. A Reuters tudósítása szerint a legmodernebb német és olasz eszközökkel berendezett üzem egyszerűen képtelen elegendő paradicsomot felvásárolni a normál működéshez.
Nigéria folyamatosan törekszik a belső mezőgazdasági termelés növelésére, ám egyelőre az élelmiszerek jó részét importálni kénytelen, amelynek árát az olajexportból fedezi. A fent említett üzemet 2016 márciusában adták át, elsősorban azzal a céllal, hogy valamelyest csökkenteni tudják általa az ország évi 400 ezer tonnás sűrítettparadicsom-importját.
A nigériai konyha által is kedvelt szószhoz azonban az alapanyag beszerzése a vártnál is nagyobb nehézségekbe ütközik. Hiába írtak alá szerződést 5 ezer helyi farmerral (a piaci árnál magasabb árat ígérve), a paradicsom egyelőre nem dől az üzembe. Mivel a gazdálkodók zömmel kézi munkát alkalmaznak, gépek nélkül, és műtrágya hiányában képtelenek a szükséges mennyiség és minőség biztosítására. A legutóbbi szezon termésének nagy része a kártevők áldozatául esett.
Bár Nigéria évente 1,5 millió tonna paradicsomot termel, a gyár egyelőre nem találta meg a megfelelő nyersanyag-forrást. A rossz úthálózat megakadályozza a távoli szállítást, a hatalmas korrupció miatt pedig az is sűrűn előfordul, hogy a szállítmány tekintélyes része (bizonyos becslések szerint akár évi 7-800 ezer tonna) útközben szőrén-szálán eltűnik. Az 1200 tonna napi kapacitású észak-nigériai üzem most abban reménykedik, hogy januárban talán félgőzzel be tudnak indulni. A hónapok alatt betanított munkások most otthon várják a kedvező fejleményeket, de valamennyi bért addig is kapnak.
Jelenleg a nigériai gazdálkodók a megtermelt paradicsommal kiállnak a főutak szélére, abban bízva, hogy az arra járók megveszik portékájukat. Ha nem, akkor a termés egy nap alatt tönkremegy, és mehet a szemétbe. A termelők összefogására, a termelés, szállítás, tárolás és feldolgozás hatékony összehangolására egyelőre vajmi kevés az esély. A szerencsésebbek akár Lagosba is el tudják juttatni az árujukat, ám a bevételnek mindössze 10 százaléka jut a zsebükbe, a többi a szállítmányozóknál és kereskedőknél landol. Az átlagtermés csupán 10–15 tonna közt alakul hektáronként, pedig kiváló minőségű vetőmaggal, korszerű technológiával ennek akár a háromszorosa is elérhető volna.
