Találós kérdés: alacsonyabb a cukortartalma, mint a hagyományos tehéntejnek, viszont gazdagabb zsírban és fehérjében. Mi az? Szarvastej, amelyet Új-Zélandon már piaci termékként értékesítenek.

Egy új-zélandi cég különös termékkel próbálja megvetni lábát a piacon: szarvastejet kínál tejpor formájában. A szarvasmarha, kecske és birka tejét régóta fogyasztják az emberek, illetve bizonyos tájakon a jakot, a tevét és a szamarat is megfejik, hogy tápláló italhoz jussanak általuk. Ez a próbálkozás viszont valódi újdonság.

Az első gímszarvas pár az 1850-es évek elején került Új-Zélandra, ám ezeket gyorsan kilőtték, ezért további egy évtizedet kellett várni az újabb szabadon kószáló állatok megjelenésére. Gyorsan el is terjedtek a Déli-, majd az Északi-szigeten, és a két világháború között már legalább 800 szarvas legelészett Új-Zélandon. Mivel a hímek hatalmas, gyönyörű agancsokat növesztenek, az itteni állatokra a világ minden tájáról fenik a fogukat a vadászok.

A köznyelvben egyszerűen csak szarvasként emlegetett gímszarvassal nem nagyon szoktak bajlódni a teje miatt, ám annál szívesebben cserkészik be húsáért. Ennek egyrészt az az oka, hogy egyszerre csak kis mennyiségű tejet képes adni, másrészt pedig alig néhány vidéken háziasították, vagyis nincs az ember közelében. Skandináviában a rénszarvast, valamint Oroszországban a jávorszarvast sokkal gyakrabban tartják a tejéért (is).

A szarvastejnek pedig számos előnye van a hagyományos tehéntejhez képest, például sokkal alacsonyabb a cukortartalma, miközben arányaiban több zsírt és fehérjét tartalmaz. Az új-zélandi Pamu cég tejporként árusítja az állati eredetű élelmiszert, és erre a célra egyelőre egy 80 fős csordája van.

Míg a szarvasmarha lényegében egész évben termel tejet, addig a szarvastehenek csupán bizonyos időszakokban képesek erre, így évente mindössze néhány száz litert produkálnak egyedenként. Emiatt a termék ára természetesen igen borsos, viszont a helyi éttermek szívesen használják fel vendégeik lenyűgözésére.