Míg nálunk a gólyák kelnek útra minden ősszel, addig Észak-Amerikában a hatalmasra növő pompás királylepkék vándorolnak melegebb vidékekre. Egyre kevesebben érnek azonban Mexikóba, a növényvédő szerek felelőtlen használata és a klímaváltozás alaposan meggyérítik ezeket a fontos beporzó állatokat.

 A pompás királylepkék Észak-Amerika legfontosabb beporzói közé tartoznak. Ők felelnek a vadnövények megtermékenyítéséért, ám számuk egy új tanulmány szerint rohamosan csökken. A narancssárga pillangók a hideg évszakot Mexikó egy meghatározott vidékén töltik el. Az oda vándorolt lepkék két évtizede még 18 hektárnyi területet foglaltak el, idén viszont csupán 2,5 hektárt, ami aggasztóan kevés, ráadásul a tavalyi esztendőhöz képest is 15 százalékos csökkenést jelent.

A drámai visszaesés oka egyelőre ismeretlen, de a kutatók összefüggést látnak a növényvédő szerek egyre szélesebb körű használata, és a lepkék számának visszaesése között. A felnőtt egyedek beporzóként minden vadnövényt megkóstolnak, ám petéiket kizárólag a selyemkóróra rakják, a kikelő lárváknak ez a fő tápláléka. A növényt a gazdálkodók gyomnak tartják, az irtás következtében pedig alaposan csökkent a lepkék peterakó helyének száma.

Károsan hatott az állatokra a klímaváltozás is, amely negatívan érintette a selyemkóró életciklusát, így a peterakásra készülő pillangók nem mindig olyan állapotban találkoznak vele, ami a tojásaik elhelyezéséhez ideális lenne. 2016-ban a hurrikánok és szélviharok is jobban sújtották mexikói telelőhelyüket.

Az akár 9-10 centiméteres szárnyfesztávolságú pompás királylepkék hihetetlen távolságokat képesek bevándorolni. Eredeti lakhelyükről, Észak-Amerikából még a téli hideg előtt útra kelnek, és meg sem állnak a meleg Mexikóig. Nagyjából 200 millió pillangó vonul egyszerre, és gyakran előfordul, hogy faágak törnek le a súlyuk alatt. Az eredeti populációnak csak a töredéke ér célt (hiszen legfeljebb 3-4 hónapig élnek), vagyis az elinduló lepkék nem azonosak a megérkezőkkel.